2011. december 16., péntek

Gyerekszáj

Marci:
Nagyon érdekli Gabi bicskája, ki kell nyitni és megnézi minden egyes funkióját.
Gabi nyitogatja és meséli mi-mire való, elérkeznek a konzervnyitóhoz.
- Apa!Apa ezt ismerem! Ez a KONCERT nyitó!!!!


Milán:
Az iskolában karácsonyi vásár van Milán kapott egy kis zsebpénzt, hogy vásárolhasson.
Nagyon büszke magára este mindent kipakolunk gondosan mutogatja mit kinek vett és mennyiért.
Van két karácsonyfa filcből kivágva.
-Egyet vettem százért, egyet meg ajándékba adott a cég....azt mondta a néni!

2011. december 13., kedd

Az élet nagy pillanatai 4.

A múlt héten lezárult az életünk egy nagyon nyugalmas és tartalmas része, és elkezdődött egy rohanós, fél megoldásokkal és kompromisszumokkal teli új fejezet.
Csütörtökön ugyanis 7év után újra munkába álltam.
Azóta folyamatosan próbáljuk újraszervezni az életünket, ami olykor nem könnyű...és be kell valljam még nem teljesen látom, hogyan is fog ez hosszútávon működni...
Lehet, hogy mostanában ritkábbak lesznek a bejegyzések, de igyekszem majd gyorsan belerázódni a dolgokba.

2011. november 23., szerda

A vajnélküli vajas kenyér

Marci kitalálta, hogy ő nem eszi meg a vajas kenyeret, amit eddig gond nélkül megevett.
Nem csináltunk problémát belőle Marcinak vannak ilyen húzásai, úgy gondoltuk majd elmúlik...

Az oviban sem ette meg, ezért a dadus néni mindíg külön Marcikának hozott üres kenyeret.
Hétfőn az ovi ajtóban hallottam, amint mondja a dajka néni, hogy mindenki mossa meg a kezét kivéve aki üres kenyeret evett mert annak biztosan nem ragad...
Először még nevettem a hallotakon aztán kijöttek és láttam, hogy lekváros kenyér volt az uzsonna és mondtam Marcinak, hogy miért evett üres kenyeret mikor a lekváros a kedvence és otthon mindig megeszi.
Ő persze csak vihogott az elértemamitakartam vigyorával
Így megbeszéltük a dadus nénivel, hogy holnaptól nincs üres kenyér, ő is azt eszi amit a többiek.
Tegnap mentem érte :
-Marcika megetted  a vajas kenyeret???
- Igen......megfordítottam !!!!

2011. november 22., kedd

Szeret!?

Tegnap este alvás előtti meseolvasás zajlott, Gabi és Marci is a lábamon feküdtek amit én nehezményeztem egy idő után.
Marci kistündér módjára szaladt és hozta a saját kispárnáját, letette a földre ráfeküdt és mondta Gabinak, hogy ő is feküdjön rá.
- Azért szeret...- nyugtázta Gabi nekem
Erre megszólal:
-Áááááá  neeeem csak azért szeretek veled aludni mert te lefekszel az ágyam mellé!

2011. november 15., kedd

Marci a tanulékony

Andi nemrégiben megosztotta fantasztikus nevelési módszerüket itt.
Az őszi szünetből három napot Dunaharasztiban töltöttem a kicsikkel, ekkor megtapasztalhattam a módszert élőben is...
Az első napon nem tudtam eldönteni, hogy kitépjem a hajam vagy csak nevessek, mert Zéti minden egyes szituációt így próbált megoldani.
Nagyjából ilyen kaliberű mondatok hangzottak el tőle :

-Marci 2 választásod van vagy felmászol a falra vagy odaadod az autót ami nálad van

-Marci 2 választásod van vagy kakis vagy, vagy nem játszok veled

Tegnap oviból hazafelé Marci rájött, hogy otthon oda kell adnia Milánnak a játékot amit kölcsönkapott tőle, és milyen megoldási lehetősség ugrott be neki???:

-Jó anya 5 választásod van vagy elviszel Zolóhoz, vagy a piacra, vagy a Müllerbe, vagy a Tescóba....

Köszi Zéti!!!!

2011. november 8., kedd

Halloween sütik

Nem szeretném átvenni a Halloween hagyományait, és nem hiszem hogy valaha is jelmezekbe öltöznénk ezen a napon.
Töklámpást évek óta készítünk a gyerekeknek, az idén viszont sütik tekinetében is elcsábultam.
Milán imádja a habcsókot, így habcsók szellemeket készítettem, de megmaradt rengeteg tojássárgája aminek egyetlen tökéletes helye van nálunk, ez pedig a néró sütemény amit most Halloween jelmezbe öltöztettem.
A receptet itt találjátok . Ez is az előző postban emlegetett tökéletes recept kategória, és vissza ne riadjon senki a pepcseléstől mert nem vészes, az íze pedig elfeledteti a fáradozást.

Almás pite a tökéletes

Főzni nagyon szeretek alapból is, ezen belül két dolog van amit különösen élvezek.
Az egyik a boltban kapható élelmiszerek itthoni egészségesebb alapanyagokból történő reprodukálása, (hamarosan felteszem a tökéletes sajtos tallér receptjét) a teljes sikert ebben az esetben akkor könyvelem el, ha mindezt a gyerekek is megeszik így a bolti változat lecserélhető.

A másik eset mikor elkészítem egy étel tökéletes változatát, ami annyira jó, hogy nem kell további változtatásokon gondolkodnom egyszerűen bármikor elővehetem a receptet mindig tökéletesre el tudom készíteni.
Ez a verzió történt az almás pitével is.
Régóta keresem a tökéletes megoldást amit most sikerült megtalálnom.
Két recept egyesítéséből született meg az én tökéletes almáspitém. Bátran próbáljátok ki isteni!!!

Hozzávalók:
- 50dkg liszt (én 25dkg tk. tönkölyt használtam)
- 25dkg vaj
- 1dl tejföl
- 1/2 sütőpor
- 2 tojás sárgája

Töltelék:
- 2kg alma
- cukor ízlés szerint (nálam nádcukor)
- fahéj
- zabpehely

Elkészítés:
Az almát lereszeljük, majd cukrozzuk és megszórjuk a fahéjjal. Közben elkészítjük a tésztát.
A lisztet elmorzsoljuk a vajjal majd a többi hozzávalóval, két cipóra osztjuk, kinyújtjuk.
Az alma addigra levet enged, amit kinyomkodunk belőle. Egy közepes tepsi aljára tesszük a tészta egyik felét megszórjuk a zabpehelyel rá kenjük az almás tölteléket, majd beborítjuk a másik tésztával. Közepes lángon addig sütjük míg a teteje szépen barnulni kezd.

Marci mikor először készítettem 6db-ot evett meg egyszuszra belőle...



2011. október 27., csütörtök

Büszkeségünk

Milánék oktatásának alapkoncepciója a differenciálás. Tudom ez mostanában nagyon divatos dolog az iskolákban. Milánéknál szerencsére a két fantasztikus tanítónéninek köszönhetően ez valóban megvalósul és úgy ahogy annak meg kell valósulnia.(Az iskolai nyíltnapokon láttunk elrettentő példákat erre vonatkozóan)

Mostanában meg kezdődtek a felmérések annak érdekében, hogy a gyerekeket képességeik szerint csoportokra bontsák.
Nem vagyunk eredményt orientált szülők, de nagyon nagyon büszkék vagyunk Milánra mert :
- a matematika felmérésének eredménye: Kitünő
- a tanulási képességeket viszgáló felmérése a tanítónéni elmondása szerint kiemelkedően jó 
- mert a szeptemberi értékelésben benne volt abban a 8 gyerekben az osztályból, akik a mosolygó fejecskét kapták ( ez a legjobb eredmény)
- ma megkapták az októberi értékelést, itt is mosolygó fejecskét kapott

A legviccesebb az egészben, hogy ezért mi nem ütjük a hátát bottal minden délután az asztal fölött görnyedve, sőt nagyjából semmit nem teszünk. Mostanában hazajön az iskolából és leül az asztalhoz írni, tök ügyesen leír egy csomó dolgot és este sírva kéri, hogy engedjük írkálni még egy kicsit...
Na jó ilyenkor eszemeb jut Janikovszky Éva "Kire ütött ez a gyerek " című köyve... Rám biztos nem...

2011. október 18., kedd

Mi zu

Még emlékszem anyukám arckifejezésére mikor kb.20 évvel ezelőtt nagy lelkesen megmutattam neki a Nirvána együttes számait, hogy ez milyen jó és ez nekem mennyire tetszik.
Úgy érzem én pont ilyen fejet vágok mikor Milán kérésére Fluor Tomit hallgatunk...
Milánt Zali fertőzte meg a nyáron, aki folyamatosan ezt hallgatta, és nagyon nehezen volt csak rábeszélhető egy kis" mizu" mentes csendre.

Egy dolgot élvezek csak az egészben, mikor előadják önállóan mert szerintem ezerszer jobb mint az eredeti. (A minőségért bocsi a fényképezővel készült)
                                                                       Version1.


Version2.




2011. október 6., csütörtök

Csokis keksz éhenhalás ellen

Az éppen nálunk zajló festési munkálatok miatt az iskolakezdéskor egy ideig húztam-halasztottam az itthoni sütögetést.
Egyik nap viszont ezzel a mondattal fogadott Milán az iskolában:
- te meg tehetnél be több kaját!!!!Olyan éhes voltam, hogy kértem Ricsi szőlőjéből és még a földön talált ropit is megettem....

 Az iskolában kapnak tízórait, ebédet és uzsonnát így csak valami nassolni valót kellett készítenem éhenhalás ellen.
Milán esetében alapvető követelmény, hogy édes legyen ez a valami.
Így esett a válaszásom Stahl Judit egy régen bevált cookies receptjére.
Több előnye is van ennek a finomságnak. Először is mire a sütő bemelegszik addigra a cookie-k a tepsiben figyelnek és ha jók vagyunk már el is mosogattunk. Következő előnye, hogy simán elsüthető benne a teljes kiörlésű liszt, a gyerekek egyáltalán nem veszik észre, hogy ebből készült. Az is a süti mellet szól, hogy tulajdonképpen szabadon varjálható az ízesítése, most az alapreceptet írom le, de a héten már sütöttem kókuszos - fehércsokis verzióban is, de szoktam bele dió vagy mogyoró darabokat is dobálni. Ja és tényleg abbahagyhatatlan, én minimum duplázom a megadott mennyiségeket.

Hozzávalók:

-15dkg liszt ( tk. tönkölyt használtam)
-1ek cukrozatlan kakaópor
-1/2 tk. szódabikarbóna
-1/4 tk. fahéj
-10dkg étcsoki
-10dkg vaj
-15dkg cukor (barna nádcukorral készítettem)
-tojás

Elkészítés:

Sütőt előmelegítjük 180 fokra. A tepsibe sütőpapírt teszünk.
A lisztet a kakaóport, szódabikarbónát és a fahéjat egy tálba öntjük. Az étcsokit apró darabokra vágjuk és ezt is a lisztes keverékhez szórjuk.
Egy másik tálban a puha vajat habosra keverjük először a cukorral majd a tojással.
Ezután a lisztes-kakaós keveréket több lépésben hozzákeverjük a vajas-tojásos masszához.
Vizes kézzel diónyi golyókat formázunk, kissé ellapítjuk és a tepsibe helyezzük.
10-12 percig sütjük, vigyázat ne süssük túl, mert megkeményedik.

2011. október 5., szerda

Milánról...

Tudom, hogy ez az idilli állapot ami jelen pillanatban a lelkemben van Milánnal kapcsolatban, nem tart majd örökké...
Akkor is nagyon jó érzés látni, hogy az eddigi olykor olykor kemény és döcögős út most nagyon egyenletes.
Azt be kell látnom, hogy Milán a "jó gyerek" kategória. Ettől függetlenül, vele is voltak problémás időszakok, küzdelmek.
Most viszont úgy érzem teljes a harmónia...
Az iskolában minden tanító néni szereti és minden nap agyon dicsérik, benne van az osztályban a legjobban teljesítő nyolcasban, amiért jutalmat is kapott.
Indult a duatlonon, ami mindennapos edzésekkel járt és kő keményen végigcsinálta, sőt önmagához képest elég szép eredményt ért el.
Itthon is nagyon megbízható, önálló, vidám nagyfiú, a feladatait hihetetlen akarattal és odaadással csinálja végig.
Mi pedig nagyon-nagyon büszkék vagyunk rá!!!!

2011. október 2., vasárnap

Rés a pajzson

Halkan merem elújságolni, hogy rés keletkezett az utálokovibajárni pajzson...
Az ok feltehetően az, hogy dobta a Vivien nevű sárkányhangú kis barátnőt, aki nem volt hajlandó autózni vele és lett egy új Alex nevű, akinek Verdás autói vannak ami überelhetetlen előny jelen pillanatban...

2011. szeptember 29., csütörtök

Még nem vagyunk túl a nehezén...

Tudom, hogy szülőnek lenni komoly és felelősségteljes feladat és azt is, hogy mindez előbb utóbb megtérül majd...
Nekem akkor is megszakad a szivem minden reggel amikor Marcikát sírva otthagyom az oviban...
Mert sajnos ez a helyzet...
A kezdeti jókedv és lelkesedés elszállt az első olyan szituációban amikor Marcika rájött, hogy itt bizony vannak szabályok amiket be is kéne tartani, és az ovónéniknek bizony szót kell fogadni.
Pénteken még a nyakamat szorítva bömbölt mikor otthagytam, azóta már csak belenyugvással sírdogál reggelente.
Én pedig minde reggel belehalok ebbe a dologba egy kicsit...
Tudom, hogy jobb lesz majd és amikor megyek érte jókedvű, az ovónénik szerint is jól elvan napközben, de ez annyira nehéz...
Ma ráadásul ott is alszik....
Reggel azt mondta nekem az ovi ajtóban az elköszönés után könnyes szemmel:
-Haragszom rád mert itt hagysz!!!!

2011. szeptember 22., csütörtök

Ovi - gyorsjelentés

Nagyon vidáman mentem ma Marcikáért, az ajtóban még egy anyukával is beszélgettem és büszkén meséltem, hogy milyen jól is alakulnak a dolgok az oviban.

Aztán lehervadt a büszke mosoly az arcomról, mikor megláttam az ovónéni fejét...
Aki elmesélte, hogy Marcinak nem engedte, hogy a homokozóból kivett autóját az ebédlő asztalra tegye és ebből óriási hiszti kerekedett.
Én próbáltam mentegetőzni....ő meg mondta, hogy nem gond láttak már ilyet, megoldják....
Marcika még hüppögött a sírástól mikor odaértem  közölte, hogy azonnal vigyem innen haza!
Miután ez megtörtént és itthon is elmeséltük az eseményeket Gabi viccesen megjegyezte, hogy és még nem is láttak mindent a repertoárból.
Erre Marci ilyedten közölte :- de az ovónénit tényleg csak véletlenül rúgtam meg!!!

2011. szeptember 20., kedd

Az élet nagy pillanatai 3.

A napokban újabb nagy mérföldkőhöz érkeztünk, ugyanis 15-én Marcika elkezdte az óvodát.
Eléggé izgultunk hogyan is fog alakulni, mert mostanában igencsak előjöttek a három éves dackorszak tünetei...
Sőt az általunk ismert repertoárt Marcika igencsak kibővíti... Első körben arra gondoltam csinálok egy kis nyakba akasztós jelvényt és ráírom, hogy rugcsípharapköp nehogy valakit meglepetés érjen.
Szerencsére eddig minden zökkenő mentesen zajlik, ma már ott tízóraizott és ebédelt, ha minden ilyen jól megy a héten ott is alszik majd.
Ma már barátnője is volt, aki szerinte sárkányul beszél és az nagyon vicces...


2011. szeptember 11., vasárnap

A csend

A csend az jó. Alap esteben. Ha valakinek van két fiú gyereke a csend inkább gyanús tud lenni. A gyanús csend nem jó...
Hogy miért?
Példálul ha a hároméves egy komoly "csak papírra firkálunk a piros filctollal" hegyibeszédet követően csendben eltünik, akkor gyanút kell fognunk különben rengeteg ideje marad a háromévesnek, hogy a piros filcel a gardrob szekrénybe bújva összefirkálja a padlót, a polcot és a ruhákat...

Persze néha nehezen esik le, hogy csend van és a csend gyanús...
De gyorsan megtanulja a szülő, hogy 10 perc (jóleső) gyanús csendért nem éri meg 30 percig visszapakolni a szekrényből kidobált ruhákat...

Ehhez kapcsolódik a tegnapi párbeszédem Marcival:

Lent pakolásztam a konyhában, és rájöttem  hogy csend van...
- Marcika!!!! Mit csinálsz??????-kérdeztem kissé bizonytalan hangon.
- Itt vagyok fennt!-jött a válasz- és nem csinálok semmi rosszat

2011. szeptember 7., szerda

Az élet nagy pillanatai 2.

Eljött a nagy pillanat az életünkben, Milánka szeptember elsején elkezdte az iskolát...
(Pedig most született.........de tényleg!!!!!!!)
A döntésünket komoly és hosszas kutató munka előzte meg a tekintetben, hogy melyik is legyen a választott intézmény. Most úgy tünik nagyon jól döntöttünk...



Mindig röhögtem azokon a szülőkön akik nyár végén hosszú listákkal a kezükben réveteg tekintettel szaladgáltak a nagyobb üzletek írószeres polcai között. Na én is pont így csináltam az idén.

Nagyon komoly dolog ez az iskola egyébként, sok felelősségteljes feladattal, mert milyen az már, hogy Milánka az egyetlen aki nem fehér polóban van az első torna órán, mert az anyukája elfelejtette betenni a fehér polót....

Szóval mindannyian nagyon igyekszünk, hogy jól menjen minden. 
A reggeli felkelés a legnehezebb talán, Milán alapból is nehezen ébred, a nyári fél10-10 órai felébredéseihez képest a háromnegyed 7 az nagyon brutális. Első reggel így feküdt kb.az ötödik ébresztés után


Úgy tünik egyenlőre teszik neki, bár azt mondja a tanulás nehéz illetve az, hogy mosolygó fejet kapjon a feladatokért (ez a piros pont manapság).
Remélem azért előbb utóbb belerázódik a felkelésbe és a tanulásba is, egy biztos mi nagyon büszkék vagyunk az iskolás nagyfiunkra!!!



2011. szeptember 6., kedd

Az élet nagy pillanatai 1.

Nem olyan régen hivatalosak voltunk Fanni és Nikola esküvőjére, ami nem egy szokványos helyszínen hanem egy hajón zajlott. Nagyon élveztük az egészet, a hajózás pedig igazán különlegessé varázsolta ezt a napot.


A fiuknak a koktél sarok jött be a legjobban ahol isteni alkoholmentes koktélokat kaphattak.



Nekünk pedig az, hogy (mivel anyáék is ott voltak) kettesben a Dunán hajózva, hátunk mögött a kivilágított festői tájjal ehettük meg a vacsoránkat...




2011. szeptember 1., csütörtök

Marci-száj

Altatom Marcit, ami nála annyit jelent, hogy folyamatosan beszél, kérdez majd a monológjai között egyre több a szünet és elalszik.

Még az aktív időszakban vagyunk:
- Anya neked van szemördögöd????
Picit később:
-Anya be akarok takarózni! De egészen a bajuszomig!

2011. augusztus 26., péntek

Indiso

Indiso sóterápia annak a csodának a neve ami 360 fokos változást idézett elő a Marci asztmájában.
Tavaly  télen a neten találtunk egy cikket ami elég ígéretesnek tünt, és próba szerencse alapon belevágtunk.
A lényege, hogy egy gép sót porlaszt mikroszemcsékre egy szobában, és ebben a gép által kialakított légtérben kell 45 percig bent lenni. Ami nem túl felemelő élmény, mert bár a gép már nem porlaszt mikor bent vagyunk, a só viszont mar rendesen. Csípi az orr nyálakhártyát, a szemet, a kisebb hámsérüléseket, de ez nem számít mert a lényeg, hogy a mikorszemcsék lejutnak mélyen a tüdőbe és a hörgőkről felmarják a lerakódott váladékot, baktériumokat. A nehézség, hogy minimum heti háromszor kell menni ahhoz, hogy hatékony legyen. Mindezt Hatvanból megoldani 20 alkalommal nem volt egyszerű, de túléltük...
Nekünk annyira bejött a módszer, hogy a téli szezont orvos és betegség nélkül nyomtuk le, ami az előéletünket tekintve elég hihetetlen!
Most újra elkezdtük és bízunk a sikeres folytatásban!
Mi ide járunk, de elég sok helyen működik már az országban, és az asztmatikus problémán kívül még elég sok mindenre jó.

2011. augusztus 10., szerda

Hurrá nyaralunk!!!

Ma éjszaka nekivágunk, hogy megkezdjük idei Horvátországi nyaralásunkat.
Természetesen Andiékkal, illetve az idén a csapat még két családdal kibővült.

Nincsenek illuzióim azzal kapcsolatban, hogyan is lehet "nyaralni" 8 gyerekkel...
Mégis nyugot vagyok hiszen komoly helyzeti előnyt szereztem a többi felnőttel szemben, az elmúlt két hétben ugyanis a Zali-Zéti-Milán-Marci kombóval  tengettem unalmasnak egyáltalán nem nevezhető hétköznapjaimat...

2011. augusztus 6., szombat

Újra indul a mandula

Nagyon régóta készültem újrakezdeni a blogot...
Amikor írtam sokszor macerásnak tartottam, amikor viszont abbahagytam, elkezdett hiányozni az egész.
Sokszor szivesen leírtam volna a fontosabb eseményeket amik a fiúkkal történtek...
Azt is elhatároztam a blogmentes időszakban, ha újrakezdem, akkor kicsit bővítem a repertoárt és helyet kap az én kedvenc elfoglaltságom is, így ezentúl az általam készített recepteket is megosztom majd veletek. Nem kell megijedni nem lesz ez gasztroblog, csupán a fiúk történetei mellett, időnként talákozhattok majd gyors, egészséges, és finom ebédekkel és vacsikkal amit esetleg ki is próbálhattok...

2011. augusztus 1., hétfő

Köszönet

Köszönet Györgyinek, azért,hogy a blog újra elindulhat!
Nélküle ( a lustaságomnak köszönhetően) valószínüleg sohasem kezdtem volna újra bele,merthogy a külső dizájnt ő készítette.

Györgyiről már olvashattatok a blogban, Ö az én legjobb barátom. Tudjátok az a tipusú barát akiből csak nagyon kevés van az életünk során. Akire bárhol, bármikor számítani lehet...A fiúk pedig ugrálva kiabálnak örömükben ha megtudják, hogy Györgyi jön hozzánk, mert annyira jól eltud velük játszani.
Köszönöm Györgyi!!!!