Még nem vagyunk túl a nehezén...

Tudom, hogy szülőnek lenni komoly és felelősségteljes feladat és azt is, hogy mindez előbb utóbb megtérül majd...
Nekem akkor is megszakad a szivem minden reggel amikor Marcikát sírva otthagyom az oviban...
Mert sajnos ez a helyzet...
A kezdeti jókedv és lelkesedés elszállt az első olyan szituációban amikor Marcika rájött, hogy itt bizony vannak szabályok amiket be is kéne tartani, és az ovónéniknek bizony szót kell fogadni.
Pénteken még a nyakamat szorítva bömbölt mikor otthagytam, azóta már csak belenyugvással sírdogál reggelente.
Én pedig minde reggel belehalok ebbe a dologba egy kicsit...
Tudom, hogy jobb lesz majd és amikor megyek érte jókedvű, az ovónénik szerint is jól elvan napközben, de ez annyira nehéz...
Ma ráadásul ott is alszik....
Reggel azt mondta nekem az ovi ajtóban az elköszönés után könnyes szemmel:
-Haragszom rád mert itt hagysz!!!!

Ovi - gyorsjelentés

Nagyon vidáman mentem ma Marcikáért, az ajtóban még egy anyukával is beszélgettem és büszkén meséltem, hogy milyen jól is alakulnak a dolgok az oviban.

Aztán lehervadt a büszke mosoly az arcomról, mikor megláttam az ovónéni fejét...
Aki elmesélte, hogy Marcinak nem engedte, hogy a homokozóból kivett autóját az ebédlő asztalra tegye és ebből óriási hiszti kerekedett.
Én próbáltam mentegetőzni....ő meg mondta, hogy nem gond láttak már ilyet, megoldják....
Marcika még hüppögött a sírástól mikor odaértem  közölte, hogy azonnal vigyem innen haza!
Miután ez megtörtént és itthon is elmeséltük az eseményeket Gabi viccesen megjegyezte, hogy és még nem is láttak mindent a repertoárból.
Erre Marci ilyedten közölte :- de az ovónénit tényleg csak véletlenül rúgtam meg!!!

Az élet nagy pillanatai 3.

A napokban újabb nagy mérföldkőhöz érkeztünk, ugyanis 15-én Marcika elkezdte az óvodát.
Eléggé izgultunk hogyan is fog alakulni, mert mostanában igencsak előjöttek a három éves dackorszak tünetei...
Sőt az általunk ismert repertoárt Marcika igencsak kibővíti... Első körben arra gondoltam csinálok egy kis nyakba akasztós jelvényt és ráírom, hogy rugcsípharapköp nehogy valakit meglepetés érjen.
Szerencsére eddig minden zökkenő mentesen zajlik, ma már ott tízóraizott és ebédelt, ha minden ilyen jól megy a héten ott is alszik majd.
Ma már barátnője is volt, aki szerinte sárkányul beszél és az nagyon vicces...

A csend

A csend az jó. Alap esteben. Ha valakinek van két fiú gyereke a csend inkább gyanús tud lenni. A gyanús csend nem jó...
Hogy miért?
Példálul ha a hároméves egy komoly "csak papírra firkálunk a piros filctollal" hegyibeszédet követően csendben eltünik, akkor gyanút kell fognunk különben rengeteg ideje marad a háromévesnek, hogy a piros filcel a gardrob szekrénybe bújva összefirkálja a padlót, a polcot és a ruhákat...

Persze néha nehezen esik le, hogy csend van és a csend gyanús...
De gyorsan megtanulja a szülő, hogy 10 perc (jóleső) gyanús csendért nem éri meg 30 percig visszapakolni a szekrényből kidobált ruhákat...

Ehhez kapcsolódik a tegnapi párbeszédem Marcival:

Lent pakolásztam a konyhában, és rájöttem  hogy csend van...
- Marcika!!!! Mit csinálsz??????-kérdeztem kissé bizonytalan hangon.
- Itt vagyok fennt!-jött a válasz- és nem csinálok semmi rosszat

Az élet nagy pillanatai 2.

Eljött a nagy pillanat az életünkben, Milánka szeptember elsején elkezdte az iskolát...
(Pedig most született.........de tényleg!!!!!!!)
A döntésünket komoly és hosszas kutató munka előzte meg a tekintetben, hogy melyik is legyen a választott intézmény. Most úgy tünik nagyon jól döntöttünk...

Mindig röhögtem azokon a szülőkön akik nyár végén hosszú listákkal a kezükben réveteg tekintettel szaladgáltak a nagyobb üzletek írószeres polcai között. Na én is pont így csináltam az idén.

Nagyon komoly dolog ez az iskola egyébként, sok felelősségteljes feladattal, mert milyen az már, hogy Milánka az egyetlen aki nem fehér polóban van az első torna órán, mert az anyukája elfelejtette betenni a fehér polót....

Szóval mindannyian nagyon igyekszünk, hogy jól menjen minden. 
A reggeli felkelés a legnehezebb talán, Milán alapból is nehezen ébred, a nyári fél10-10 órai felébredéseihez képest a háromnegyed 7 az nagyon brutális. Első reggel így feküdt kb.az ötödik ébresztés után

Úgy tünik egyenlőre teszik neki, bár azt mondja a tanulás nehéz illetve az, hogy mosolygó fejet kapjon a feladatokért (ez a piros pont manapság).
Remélem azért előbb utóbb belerázódik a felkelésbe és a tanulásba is, egy biztos mi nagyon büszkék vagyunk az iskolás nagyfiunkra!!!

Az élet nagy pillanatai 1.

Nem olyan régen hivatalosak voltunk Fanni és Nikola esküvőjére, ami nem egy szokványos helyszínen hanem egy hajón zajlott. Nagyon élveztük az egészet, a hajózás pedig igazán különlegessé varázsolta ezt a napot.

A fiuknak a koktél sarok jött be a legjobban ahol isteni alkoholmentes koktélokat kaphattak.

Nekünk pedig az, hogy (mivel anyáék is ott voltak) kettesben a Dunán hajózva, hátunk mögött a kivilágított festői tájjal ehettük meg a vacsoránkat...

Marci-száj

Altatom Marcit, ami nála annyit jelent, hogy folyamatosan beszél, kérdez majd a monológjai között egyre több a szünet és elalszik.

Még az aktív időszakban vagyunk:
- Anya neked van szemördögöd????
Picit később:
-Anya be akarok takarózni! De egészen a bajuszomig!